A tudás és a TUDÁS
A tudás hatalom. Ezt már gyerekkorunkban
megtanuljuk. De… Milyen tudás? A lottó nyerőszámai? A nagyember
telefonszáma? A csalókód az örök élethez és ingyen lőszerhez a kedvenc
játékunkban? Milyen tudás ad hatalmat? És hol lehet hozzájutni? Az
iskola mennyiben ad TUDÁST és mennyiben csak tudást?
Mielőtt még bárki megragadná a félreértés lehetőségét és hergelni
kezdeni magát: semmilyen szinten nem áll szándékunkban az iskolákat
ekézni. Minden, ami kicsit is kritikának tűnik, az oktatási rendszer
kritikája. Az iskola szent hely. Ha ez még a gondolat szintjén is
vérforralóan abszurdnak tűnik, az kizárólag azért van, mert az oktatási
rendszer olyan, amilyen. Minél többet javítunk rajta, annál közelebb
jutunk ahhoz az álomhoz, amiben az iskola tényleg a társadalom
legmegbecsültebb intézménye. Zárójel bezárva.
Mi a különbség a tudás és a TUDÁS között? Ami most következik,
az szigorúan önkényes, de ettől még működőképes. Amikor “tudás”-ról
beszélünk, az bármilyen tetszőleges információt jelent, aminek a
tudatában vagyunk. Éhes vagyok. Ma végre szépen süt a nap. A november az
ősz utolsó hónapja. A piramisokat az ókori Egyiptomban építették. Ez
mind-mind tudás.
És akkor mi a TUDÁS?
Az alábbi két lehetőség közül valamelyik:
1. ami segít jobban megérteni az életet
2. ami segít jobban kezelni az élet problémáit
Az észszerűség azt diktálja, hogy először a saját közvetlen életünket értsük meg és tanuljuk meg kezelni. Ami időben és térben a legközelebb áll hozzánk. Mit jelent ez? Az egészségünket. A munkánkat. A családunkat. A pénzünket. A közvetlen környezetünket. A legtöbb embert ezek foglalkoztatják. Ezek a legtöbb probléma forrásai. És nem azért, mert nem tudnánk ennél jobb problémákat is találni. Azért, mert sosem tanultuk meg, hogyan kell eredményesen kezelni ezeket a kérdéseket. Az önzés, a közöny, ami manapság annyira jellemző, javarészt arra vezethető vissza, hogy az emberek nem tudják megoldani a saját életük problémáit. Miért érdekelné őket másoké?
TUDÁS végső soron az, ami segít jobbá tenni az életet.
Tegye fel a kezét, akinek évszámok bemagolása javított az életén! Már
azon túl, hogy jobb jegyet kapott érte. A gyerekek nem azért utálnak
iskolába járni, mert az iskola eredendően utálatos hely. Azért utálnak
oda járni, mert nem érzik, hogy a valós problémáik megoldására kapnának
segítséget. Helyette arra kényszerítjük őket, hogy olyan dolgokat
tanuljanak meg, amelyekről mindenki tudja, hogy feleslegesek. De
kellenek a jó bizonyítványhoz. Ami pedig a belépő a jobb élethez. Vagy
nem.
Nem lehet ezt túlzásba vinni? Hogy kizárólag az élet gyakorlatias
oldalára, túlságosan az “itt és most”-ra összpontosítunk? De, lehet. Ez
azon múlik, mi az oktatás célja. Ha az a célunk vele, hogy az ember ne
emelkedjen egy bizonyos szint fölé, akkor a “Törődj a saját dolgoddal!”
nagyon hatásos filozófia. Ám ha az a célunk, hogy szabadabbá tegyük mind
a gondolatait, mind a cselekvési készségét tekintve, akkor meg kell
neki mutatnunk az élet nagyobb összefüggéseit is.